2010. február 25., csütörtök

Ezüst támadás



Gyönyürű szépek ezek a halak, de egyben elég veszélyesek is, no nem a halakra nézve, hanem az emberre. Sehol nem írják, de tilos őket kézzel megfogni, de ha mégis megteszük, kellemetlen meglepetésben lesz részünk. A két mellső úszója iszonyatos tüskékben végződik. Erre csak most jöttem rá, miután kézzel szerettem volna áttelepítni az egyik helyről a másikra. Nem volt jó ötlet.
Ugyanez vonatkozik a dominó harcsára is. Szerencsére a sima cápaharcsa nem rendelkezik ilyen "fegyverrel". Őt simán meg lehet fogni kézzel is. Ekkora halaknál néha jobban járunk, ha kézzel fogdosuk őket, mert a hálók eléggé felsérthetik a bőrüket, uszonyaikat.

2009. november 14., szombat

Cápaharcsa (Pangasius sutchi)

A két cápám egyikük a hosszú életű halaimnak. Könnyen sérülnek, gyorsan gyúgyulnak és rendkívül szívósak. Az első példány a nagy "halvész" után került hozzám. Eleinte inkább az ezüst cápaharcsák tetszettek, de mikor a halvész után elpusztult, nem lehetett kapni. Így jött ez a jövevény. Egészen picike volt, alig pár centis. Talán 3. Viszont rendkívül falánk, látszik is az első képen. Második képen már vagy 5 centi volt. Alig egy-két hónap alatt.
Mikor kicsi volt, kevésbbé félős volt. Aztán egy időben mindig összeverte az orrát, nagyon ilyedős lett. Csupa seb volt, már az hittem el fog pusztulni. Végül nem tette. Begyógyult az orra, de azóta is mindig leveri és begyógyul. Szép kis pukli van már rajta.
Mikor elérte a 10 centis méretet, gondoltam veszek neki egy társat, ne unatkozzon egyedül. Persze a társa is kicsiben kezdte. De gyorsan hozzá nőt. Azóta kette kisértik a terepet az alsó fertájon. Főleg a jobb oldalt szeretik. Néha csapatba verődnek az ezüst cápákkal. Ez főleg etetés idején van.
Most már vagy 15 centi hosszúak. Mai nap sajnos az egyik kiugrott, mert megilyedt, de vissza tettem. Látszólag semmi baja nincs. Szívós állatok, és sokat esznek. Főleg a tubifexet szeretik, de megeszik a szúnyog lárvát, a lisztkukacot és bármi mást is. A többi halat nem szokták bántani.

Malabári dánió ( Danio aequipinnatus )


Nagyon mutatós és szívós kis halacskák. Illetve kicsik csak voltak, mert most már elég nagyon. Nagyon gyorsan úsznak és gyakran meg is kergetik egymást. Inkább a viz felszín közelében tartózkodnak, meghagyva az akvárium alját a "cápáknak" :)



Első meglepetésem az volt velük kapcsolatban, mikor még kisebbek voltak, hogy az egyik elkapott egy tücsköt, Nem neki szántam, hanem a pillangó halaknak. Eléggé megszenvedett vele, mert kiköpni már nem tudta, de végül mégis csak megették. Látszólag nincs nagy szájuk, de szinte egybe le tudnak nyelni egy egész lisztkukacot.


Már régen írtam. Kicsit sok változás volt azóta. Jó pár hal vesztette életét és jó pár új is lett.

Jelenlegi kb. létszám :

4 db kék páncélos harcsa
2 db panda harcsa
2 db Vitorlás óriás algaevő
1 db albínó plekó
2 db arany kalász hal
1 db tányérlazac
2 db gyümölcs evő piránja
1 db neon hal
1 db izzófényű pontylazac
2 db ezüst cápaharcsa
2 db cápaharcsa
1 db foltos angolna + 1 másik fajta angolna
1 db repülő róka
3 db márvány gurámi
2 db arany gurámi
1 db holdfény gurámi
1 db Stendhal-hal

4db Malabári dánió

2 db pillangóhal
2 db khuli csík
stb...

2009. július 18., szombat

Nagy akvárium (160 literes) lakói

Ropefish, snakefish ( Erpetoichthys calabaricus)

Jelentem még él, és elneveztük Madzagnak. Kissé kalandos volt az útja. Már egy ideje szemezgettem vele, de attól féltem, hogy meg fogja enni a többi halat. Eddig még nem tette. Sajnos még az étvágya se nagy. Mikor az üzletből kihoztam, darakóros volt. Itthon beletettem egy külön medencébe, ahol gyógyszeres kezelést kapott. Most már nem pöttyös :) Pár nap múlva betettem a nagy akváriumba. Kellett pár előkészület, mert nagy szabaduló művész. Be is mutatta tudományát, mert csak egy kicsit húztam el a tetejét a nagy akksinak, ő már fél óra múlva a másik akváriumban úszkált. Azért van egy pár centi különbség légvonalban a két akvárium között :) Majd este bemászott a hátfal mögé, aztán visszajött előre. Majd gondolt egyet és kimászott az akváriumból. No azóta betömtem a lyukakat. Most a gőtének a mániája, hogy bemászik hátra. Csináltam neki feljárót, amin vissza tud jönni előre. Eddig nem tette... Majd csak éhes lesz :)

2009. július 16., csütörtök

Nagy akvárium (160 literes) lakói

Újabb különleges példányú halat sikerült beszereznem. Ősei pár ezer évesek. Érdekes, majdnem olyan mint egy kígyó, de mégsem. Részletek hamarosan, ha túl éli és nem szökik meg...

Nagy akvárium (160 literes) lakói

Gurámik

Eddigi állatok, amiket bemutattam, kicsit színtelenek voltak, bár rendkívül atraktívak, de színűk csupán a feketétől a szürkén át a barnáig terjedt. A most következő halak már sokkal színesebbek.

Az első páros:

Kék v. márvány gurámi (Trichogaster trichopterus)

Azért döntöttem a gurámik mellett, mert kis mennyiségű oxigén esetén is életben maradnak. A nagy halpusztulás óta kicsit óvatosabb vagyok. Valószínű ezek a halak akkor is fognak élni, ha véletlenül leállna a levegőztető. Direkt párban vettem őket. A bal oldali nagyobb a hím, míg az alatta lévő ducibb a nőstény. Viszonylag békés halak. Nagy ritkán megkergetik egymást, de nagyon nem csípkedik a többi halat. Szeretnek elbújni a bal oldali növényzetben.

A hím ...

és a nöstény.

Törpe gurámi (Colisa lalia )

Míg a kék gurámik már megvannak egy ideje, addig ezt a törpét nem olyan rég szereztem be. Kevésbbé félénk és jóval aktívabb, mint a többi gurámim. Az ő nösténye már kevésbbé színes, ahogy lentebb látható. És méretben is kisebb. A nöstények szeretnek elbújni a növények között.




Méz gurámi (Colisa chuna)

Érdekes, mert az írják az okosok, hogy ez a gurámi max 4 cm-re nő meg, így kisebb mint a törpe. Eredetileg 2 volt belőle, de sajnos az egyik megbetegedett és elhalálozott. Aztán vettem még egyet. Most az egyik túlvan egy betegségen, remélem, egyelőre befort a seb és fehér folt látszik a helyén. Még egy érdekesség, hogy az egyiknek a kopoltyú nyílásával párhuzamosan van egy vágás, de ez valószínűleg születési rendelenesség.